Lukácsiné Lehota Edit: Természetbarát Kör az Illyésben
Földrajztanárként és egykori tájfutóként régi dédelgetett tervem volt, hogy a gimnázium diákjainak természetjáró túrákat szervezzek.
Két célom volt: megmutatni Magyarország természeti értékeit és egy izgalmas és egészséges életformát. Megszerettetni velük a természetet, megismertetni velük Magyarország tájait, természeti kincseit, rászoktatni őket a rendszeres mozgásra a szabad levegőn. Olyan diákok számára is mozgási és kikapcsolódási lehetőséget akartunk biztosítani, akik az élsportban nem tudnak érvényesülni, de szívesen mozognak.
Néhány kollégám már évek óta szervezett nyaranként egyhetes vándortábort. Hozzájuk fordultam segítségért. 2004-ben Heitzmann Ildikó tanárnővel megalakítottuk a Természetbarát kört. Minden hónapban egy szombati túrát szerveztünk, eleinte a közeli Budai-hegységbe, majd egyre messzebbre merészkedtünk. A kezdeti 10 fős létszám mára 50 főre duzzadt! Sok állandó tagja is van a túráknak, már év elején beírják a naptárjukba az időpontokat, hogy véletlenül se ütközzön családi programmal. Gruberné Szilágyi Ágota és Verebélyi Marianna tanárnők is csatlakoztak hozzánk, és segítenek a túrák szervezésében és lebonyolításában. A túrák biciklitúrákkal is bővültek az utóbbi években Szuromi Ádám tanárúr jóvoltából.
A túrákon kőzetekkel, érdekes természeti formákkal, növényekkel, állatokkal ismerkedünk, megtanuljuk a turistatérképek használatát, sőt GPS-szel geoládákat keresünk a geocaching játék keretében. Ősszel és tavasszal egy-egy kétnapos, „ottalvós” túrát is bevállalunk, amikor turistaházban alszunk. Túrapólót is terveztünk, melyet 3 túra után kaphatnak a résztvevők. Időközben a BDSE felkarolt bennünket: a tömegsport szakosztályának részévé válhattunk. Büszke vagyok arra, hogy sok diákunk az elballagása után sem hagy fel a túrázással, rendszeresen járják a természetet, teljesítménytúrákon vesznek részt.
Heitzmann Ildikó: Illyés vándortábor
Az Illyés vándortáborát Balogh Anna indította el 2000-ben, Verebélyi Marianna és Stribik Ferenc kollgéáink segítségével. Az akkor hetedikes osztályának szervezett vándortábort a Bakonyba. Ez a tábor még a hagyományos értelemben vett vándortábor volt, minden nap más szállásra kellett eljutni. Itt kezdődött a hagyományteremtés, a diákok – holott nagyon fáradtan és elcsigázottan értek minden nap a szállásra – megszerették a túrázást, s kinőtt ebből a speciális osztálykirándulásból egy kemény mag, akik nélkül az elkövetkező vándortáborok elképzelhetetlenek lettek volna. A következő évben a Zempléni hegységbe kirándult a csapat, (én ebben a tanévben kerültem az Illyésbe), a tanév végén utaztam Sárospatakra véletlenül ugyanazon a vonaton, amelyikkel a vándortábor csapat is utazott. Ekkor derült ki, hogy az egyik kolléga nem tud az egész táborban részt venni, ezért csatlakoztam, s mivel én előtte még soha nem túráztam ilyen nagyokat, kicsit félve is indultam útnak. Bár én a Zemplénben nőttem fel, soha nem jártam korábban a környék hegyeiben ilyen céllal. Hála a véletlen kirándulásnak, beleszerettem a Zemplénbe s a túrázásba. Olyan gyönyörű helyeken jártunk, hogy a mai napig emlékszem a túra minden napjára, helyszínére. Így kezdődött az én vándortáboros pályafutásom.
A vándortábor azóta már hagyomány lett az Illyésben. A tábort minden évben megrendeztük, a táborokat eleinte Balogh Anna, majd Stribik Ferenc, valamint Verebélyi Marianna, későbbiekben én szerveztem. 2008 óta Lukácsiné Lehota Edit, Gruberné Szilágyi Ágota és Máté Orsolya kollégák, majd 2013-ban Karlik Zsuzsanna is csatlakoztak kísérőtanárként. A táborok szállásai közül a legemlékezetesebbek a kulcsosházak voltak. Volt, ahol teljesen nomád körülmények voltak, ahol pl. még víz sem volt, ott a közeli patakban kellett mosakodni, ha egyáltalán volt patak, mint pl. a Som-hegyen a Pilisben, itt víz csak a poszteren volt az ágyunk felett. Aludtunk tornatermekben – pl. Csepregen –, a diákok ezt szeretik a legjobban.
Sajnos, ahogy telt az idő, a kulcsosházak megfogyatkoztak, viszont szerencsére a túrázni vágyó diákok száma egyre gyarapodott, s így kinőtte a tábor a kulcsosházakat. Későbbiekben a tábor átalakult csillagtúrás táborrá. Egyre több éjszakát töltünk egy-egy szálláson, s van, hogy a csomagjainkat sem kell már a hátunkon cipelni, mint kezdetben. A táborokat magyarországi hegyekbe szervezzük, célja magyarországi túraútvonalak megismertetése, a túrázás megszerettetése.
Egy alkalommal, 2005-ben a tábort Erdélybe szerveztük, ahol igencsak emlékezetes napi kb. 40 km-es túrákat tettek a diákok, sokszor éjszakába nyúlóan. 2011-ben a Kőszegi-hegységben túrázva is átruccantunk a közeli Osztrák-Magyar Naturpark túraútjaira is, ahol egy igen különleges vízi játszótérre bukkantunk.
Igyekszünk úgy szervezni a tábort, hogy a közös túrázáson kívül mindenbe bevonjuk a diákokat, például főzés, túraútvonal-keresés, takarítás. A táborok alatt átlagosan 80–100 km-t gyalogolunk 6 nap alatt. A tábor végén a diákok egy oklevelet kapnak a megtett távról és a legemlékezetesebb pillanatokról kis „versbe” foglalva. A táborok alatt sokszor nagy melegben, pl. a Börzsönyben 2012-ben 40 fokos hőségben túráztunk, a Bükkben 2008-ban a fákon lévő turistajelzéseket sem láttuk a nagy zivatartól, ami elkapott bennünket. Sokszor ezek a túrák a legemlékezetesebbek a diákok számára. De legendaként emlegetjük az éjszakai túrák közül a Szent Vid-kápolnához vezetőt vagy a bánkútit, az alattunk lévő településeken zajló villámlásokkal. A vándortáborok alatt zajló foci-világbajnokságok is legendákká nőtték ki magukat,, pl. ahogy a Zengőről futottak le a diákok, utánuk a tanár úrral, hogy elérjék a meccs kezdetét, illetve a Mátrában, ahol tv-t kellett kölcsönözni, hogy nézni tudják a diákok a meccset. A táborokba a gimnázium minden évfolyamából jelentkeznek diákok, az idei évben már 40 diák jelentkezett, növekszik a túrázás népszerűsége, ezért úgy gondoljuk, hogy ezt a hagyományt folytatni kell. Mi magunk is, akik a táborokban már több éve részt veszünk tanárként, ugyanolyan lelkesen várjuk a következő tábort, mint a diákok.
Eddig az Illyés vándortábora a következő helyeken járt:
2000 – Bakony
2001 – Zemplén
2002 – Mecsek
2003 – Kőszeg
2004 – Börzsöny-Pilis
2005 – Erdély
2006 – Mátra
2007 – Bakony
2008 – Mecsek
2009 – Bükk
2010 – Zemplén
2011 – Kőszeg
2012 – Börzsöny
2013 – Bakony
2014 – Bükk
2015 - Mátra
2016 - Kőszeg
2017 - Balaton-felvidék
2018 - Őrség
2019 - Aggteleki-karszt
2020 - elmaradt
2021 -
2022 -
2023 -
Bothné Faragó Zsuzsanna: Budaörsi Kopárok teljesítménytúra
Természetjárás által erősen fertőzött családból származom. Gyermekkorom nyarai, de tulajdonképpen bármely évszak hétvégéi jelentős részben a hegyekben való csavargással teltek. A 80-as években aztán elindult a teljesítménytúra-mozgalom is, amelybe kamaszként, fiatal felnőttként a mi kis társaságunk is bekapcsolódott. Na, azért nem voltunk vérprofik, a leghosszabb túránkon, amely egyébként a “Börzsöny 50” volt, kis híján kileheltük a lelkünket. Persze számít a teljesítmény, esetleg önmagad legyőzése, de a természethez való élethosszig tartó kötődés a legfontosabb.
Történt aztán, hogy 2010-ben egy nagyon szép októberi napon kis családommal valami csoda folytán épp egy teljesítménytúrán voltunk. Dimbes-dombos, de nem túl változatos vidéken bandukoltunk a szántóföld mellett, kicsit már untuk is a dolgot. Na, ott ötlött fel először bennünk, hogy bár a nyugat felől Budapestre érkezőnek tátva marad a szája a csodálatos panoráma miatt, mikor az M7-esen elkezd leereszkedni az Érdi-fennsíkról, és ennek ellenére ezeken a hegyeken eddig még senki nem rendezett teljesítménytúrát. Hát, akkor itt a nagy lehetőség a hiánypótlásra! Legyen a mi túránk a Budaörsi Kopárok!
Teljesítménytúrát szervezni sok vesződséggel jár. Regisztrálni kell a Teljesítmény Túrázók Társasága honlapján, be kell szerezni a különböző környezetvédelmi hatóságok engedélyét, jelvényt, oklevelet, plakátot kell csináltatni, be kell járni a terepet, túraleírást készíteni, hírverést csinálni stb., stb., stb… A legfontosabb azonban, hogy sok kedves embert meg kell nyerni az ügynek, hogy segítségedre legyenek a szervezésben és a lebonyolításban. Az ügy első legfőbb szövetségese Lehota Edit tanárnő lett, aztán követték őt sokan mások is.
Az első Budaörsi Kopárok 2012. április 1-jén volt. A 485 részvevő az ország minden részéből érkezett. A lebonyolításban 13 tanár és 38 diák segédkezett. 2013-ban már 799- en túráztak, idén 2014. április 5-én összesen 844-en teljesítették a 10, a 20 és a 20+10-es távokat.
A rendezvény egyik legnagyobb erőssége, hogy a lebonyolítás oroszlánrészét a diákok végzik rendkívül profin. Kedvességükkel, gyors, precíz munkájukkal valódi reklámot csinálnak az Illyésnek. Idén már közel 100-an segédkeztek az útvonal kijelölésben, a rajtnál, az ellenőrző pontokon, a zsíroskenyér-kenésben, a takarításban, a pakolásban és még sok minden másban is. Minimum jár egy „köszönöm” a tanároknak és a diákoknak is!
Szóval, úgy néz ki, bejött az ötlet. Az igény egyre nő, az időjárás évről évre egyre jobb. A hegyek látványa, a védett virágokkal teli rétek, a Törökugrató sziklái, a Budaörsi Kopárok az emberek szemében vonzónak találtatott.
