ILLYÉS LAPOK INTERJÚJA ÁRENDÁS PÉTERREL
ÁRENDÁS PÉTER UTOLSÓ BALLAGÁSI BESZÉDE:
2021. június 14.
I. Köszöntés: Kedves Diákok, Szülők, Hozzátartozók, Vendégek, Tanártársak!
A ballagás – útra bocsájtás, útnak indítás. Márpedig útra bocsátáskor illik útravalót adni.
Az iskola világa attól is különleges, hogy soha nincs ismétlődés, minden tanév más, minden évfolyam, minden osztály és minden diák más, mint a korábbiak, egyszeri, egyedi, megismételhetetlen. Ha a 12.a búcsúzó beszéde nem céloz rá, nem tettem volna, most mégis megteszem, hogy megismétlem, amit a szalagtűzésnél mondtam: ez az évfolyam, matematikailag is bizonyítható, hogy egy briliáns évfolyam. (Egy számot akkor nevezünk briliánsnak, ha két, kétjegyű prím szorzata: 2021 = 43x47).
De nem csak briliáns évfolyam, hanem egy olyan évfolyam is vagytok, amely, talán a legszebb éveiből, a gimnáziumi, a felnőtté válás idejéből immár több mint egy éve egyfajta kényszerű emigrációban, karanténban élt. Olyan évfolyam vagytok, amely megfosztatott a legszebbnek ígérkező osztálykirándulásaitól, Illyés Napoktól, a szalagavató báljától és megannyi közösségi élménytől, amire nem volt példa több mint 100 éve a magyar közoktatásban. Az Illyés, évtizedek óta, az elért eredményei mellett a nyitottságára, a mások be- és elfogadására, az egymás közötti távolságok csökkentésére, lebontására a legbüszkébb. És most, a járvány idején képesek voltatok arra, hogy a számotokra legkedvesebb, legfontosabb emberektől, családtagjaitoktól, barátaitoktól, szeretteitektől, mindenekelőtt az ő biztonságuk érdekében minden korábbinál nagyobb távolságot tartsatok, és ha nagy ritkán találkoztatok, csak szavakkal, tekintettel öleljétek meg őket.
Biztos vagyok benne, hogy ettől is megedződve, a korábbi évfolyamoknál még érettebbek, egy másik emberrel még nyitottabbak, elfogadóbbak vagytok, amikor elhagyjátok az Illyést.
Kedves Diákok!
40-50 év múlva még csak 60-70 körüliek lesztek, ami akkor középkorúnak számít majd. A tudomány sokkal többet fog fejlődni ez alatt a néhány évtized alatt, mint a történelem kezdete óta összesen. 50 évvel ezelőtt a valóság és az utópia határán volt a Holdra szállás, vagy az első szívátültetés. Ma helikopter röpköd a Marson, és bár minden korábbinál súlyosabb etikai dilemma, de ma már az ember klónozására is képes a tudomány. Egyfajta tudományos „kozmikus-sebességhatár” átlépésének a küszöbéhez érkeztünk. Valami véglegesen megváltozik a következő néhány évtizedben, és ti már ahhoz a generációhoz tartoztok, akik nem csak részesei, hanem meghatározó szereplői is lesztek ennek a változásnak.
A következő 10-20 év legfontosabb kérdése a környezetvédelem, a klímaváltozás lefékezése, megállítása.
De a következő 40-50 évé a mesterséges intelligencia fejlődésének és felhasználásának a kérdése lesz.
Amikor én jártam gimnáziumba, a legjobb számítógépes sakkprogramok élőpontszáma meg sem közelítette egy „átlagos” sakknagymesteréét. Ma már tudunk ereket és egyszerűbb szerveket nyomtatni 3D-s nyomtatókkal, amelyek kiválóan működnek a beültetés után.
Néhány évtizeden belül össze fogjuk tudni kapcsolni az emberi agyat mesterséges intelligenciákkal, és minden korábbinál csodálatosabb, de akár szörnyűbb teljesítményekre leszünk képesek, és akkor ti még csak 50-60-70 évesek lesztek, alkotó-erőtök teljében, és ti lesztek annak az időszaknak a döntéshozó értelmisége!
Az emberiség történelme sok ezer éve az életben-maradásról, terület- és forrásszerzésről, háborúkról szól. De attól ember az ember, hogy a létért folytatott küzdelem mellett mindig utat tört magának a tudomány, a kultúra és a művészetek igenlésének, fejlesztésének az igénye is.
Sokszor találkoztam, találkozom azzal kérdéssel, véleménnyel, hogy miért kell a XXI. században Szókratésszel, Shakespeare-rel, Máraival foglakozni, miért nem elég, ha egy gimnázium magas szinten oktatja a matematikát, a magyart, a biológiát és az idegen nyelveket.
Ez utóbbi természetesen nagyon fontos, de az elmúlt 30 évben az Illyés Napok, az EGYOSZ, a gólyatáborok, a közösségi programok nélkül biztosan nem vált volna Illyéssé az Illyés.
És, ha a mindenkori hatalom, a tudomány, az oktatás, a kultúra, a művészetek terén fontos kérdésekben nélkületek, sőt helyettetek döntene, szólaljatok meg! Az én generációm ugyan még tűrhetően használja a mai infokommunikációs eszközöket, de egyre kevésbé érti azok működését. Ti, nem csak használjátok, de még értitek is ezt a világot, márpedig nem csak a kommunikáció, hanem a döntések meghozatala is egyre inkább ezeken a csatornákon, fórumokon fog megtörténni.
Egyre több országban, társadalomban fogalmazódik meg a választójog 18 éves korhatárról, 16 évre való leszállítása – talán nem véletlenül. Nálunk a tankötelezettség határát szállították le 18-ról 16 évre – talán nem véletlenül.
Változik a világ!
„Művekkel, alkotásokkal, csak művek, alkotások versenyezzenek, ne törvények!” – írta: L. Simon László – igaz, elég régen.
„A sport és a politika a győzteseké. Aki nyert, annak van igaza. A művészetben és a tudományban ez másként van.” (mondta: Esterházy Péter) Vigyázzatok rá, hogy ez így is maradjon!
A számodra fontos kérdésekben ne fogadd el kizárólag mások véleményét, te is gondold végig azokat. De felelős vagy a gondolataidért, mert a gondolatokból szavak lehetnek, és felelős vagy a szavaidért, mert a szavakból tettek lehetnek, és különösen felelős vagy a tetteidért, mert azok nem csak a saját sorsodat, hanem másokéit is befolyásolhatják.
De honnan tudhatod, ki mondja meg, hogy a gondolataid, a szavaid, a tetteid, a választásaid helyesek-e?
Erre a kérdésre nincs jó válasz, de az biztosan igaz, hogy amíg a számodra legfontosabb emberektől azt a visszajelzést kapod, hogy a szemed ugyanazt mondja, mint amit a szád, addig, feltehetően, nincs nagy baj.
Választási lehetőség mindig van, de lesznek bitang kemény helyzetek, amikor nagyon nehéz dönteni, márpedig minden döntésnek ára, következménye van, akár élethossziglan tartó következménye.
Éppen erről kell – kellene szólnia egy gimnáziumnak: megérteni, mérlegelni, választani akarni- és tudni, dönteni tudni- és merni, és felelősséggel vállalni a döntés következményeit. Hitem szerint erről szól, erről szólt az Illyésben eltöltött 41 évem.
És ha igazságtalanság, bántás ér, ne feledd, hogy idővel mindent meg lehet, és, azt hiszem, meg is kell bocsátani, de vannak dolgok, melyeket megbocsátani ugyan meg lehet, de elfelejteni (talán) nem szabad soha.
Szívből kívánok egy sikeres, boldog életet Mindannyiótoknak, és mindehhez békét, sőt békességet és egészséget!
Isten Veletek!