Búcsúzunk.
Kopcsik István (1955 – 2024)
Karácsonykor itt hagyott minket Kopcsik Pista, aki az első „viharzás” időszakában (1983 – 1992) volt meghatározó tagja az Illyés közösségének. Történelmet, földrajzot és filozófiát tanított. Azon tanárok közé tartozott, akik pályájuk elejétől tudták, hogy nem „csak” ismereteket szeretnének közvetíteni, hanem egyfajta komplex világlátást, kritikai szemléletet is, amely nyomot hagy az emberekben, tanítványaiban, közösségében. A szó nemes értelmében – küldetéstudata volt. Kevés személyiséget ismertem, aki képes volt ennyire lelkesíteni, tűzbe hozni tanítványait, akikért mindig felelősséget vállalt, akik mindig számíthattak rá.
Büszke, nyakas, mondhatni konok ember volt, megrendíthetetlen fizikummal, ugyanakkor egy szép gondolatra, emberi gesztus hatására képes volt pillanatok alatt elérzékenyülni. Kemény és szenvedélyes vitatkozó volt, kifejezetten tisztelte a felkészült, az önnön igazsága iránt elkötelezett „ellenfeleket”, de elvárta a józan ész, az okos érvek előtti meghajolást (sokszor fogcsikorgatva, de saját magától is). Tisztán emlékszünk azokra, az éjszakába nyúló, átvitatkozott estékre, amelyek pótolhatatlan muníciót adtak a "Merre tovább Illyés?" kérdés ki- és letisztulásához.
Irigylésre méltó harmóniát alakított ki magában a természet és a társadalom, az élővilág és a társadalmi folyamatok között. Mihelyt ideje engedte, „rohant vissza” a természetbe – ott volt igazán otthon. Ugyanakkor imponálóan mély társadalomtudományi ismeretei, rendszeralkotó- és szervező képessége kiválóan alkalmassá tették a vezetői szerepre. Fő műve a Kolumbusz Utazó Gimnázium megálmodása, megszervezése és vezetése, de a Történelemtanárok Egylete vezetőségi tagjaként, vagy a Pedagógusok Szakszervezete főtitkár-helyetteseként is fontos szereplője volt országos eseményeknek. A legutóbbi időkig hallgathattuk a médiában érdekes és szellemes magyarázatait, anekdotáit, amelyeket különböző történelmi eseményekhez fűzött.
Nagyon fog hiányozni állhatatos, makacs, okos egyénisége, megkérdőjelezhetetlenül őszinte véleménye.
2024. december 29.
Árendás Péter
