ILLYÉS 60

Köszönjük támogatásukat!

2024. Október 27. - A nap eseményei

Budaörs Város Önkormányzata a BUDAÖRS VÁROS DÍSZPOLGÁRA posztumusz címet adományozta az Illyés egykori igazgatója, Tóth Béla részére.

Tóth Béla 15 éven át volt az Illyés Gyula Gimnázium és Szakképző iskola igazgatója, megálmodója. Az ő igazgatósága alatt vált az Illyés az ország egyik legjobb gimnáziumává és legjobb közösségévé.

Munkássága túlmutatott a gimnáziumi kereteken, jelentős szerepe volt az oktatásügy fejlesztésében, országosan elismert szakember volt. A modern pedagógia, az innováció jellemezte tevékenységét, mindannyiunkra gazdag örökséget hagyott.

A díjat az iskola fennállásának 60. évfordulójára rendezett ünnepségen fia, Tóth Szabolcs vette át Budaörs polgármesterétől Wittinghoff Tamástól.

Illyés 60

Tóth Béla

Kedves Kollégák, korábbi és jelenlegi Illyéses Szülők és Diákok!

Tisztelt Vendégeink!

60 éves a gimnázium, amelyet 1964-88 között Budaörsi Gimnáziumnak, a névfelvétel óta (röviden) Budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumnak hívnak. Tóth Béla 1983-tól szinte minden tantestületi értekezleten elmondta, hogy egy gimnázium nem gimnázium név nélkül. Válasszunk egy olyan személyiséget, akinek munkássága, emberi tartása példa, referencia számunkra, amely segít csapattá, igazi közösséggé formálni a tantestületet és a diákságot. Hosszú évekbe telt, amíg 1988-ban felvehettük Illyés Gyula nevét.

A gimnáziumot, megalakulása óta (a jelenlegivel együtt) 6 igazgató vezette. Az alapítás, a gyökeret verés úttörő tevékenysége Bandur Aladár nevéhez fűződik (1964 - 1980).

1980-ban vált az általános iskoláktól független, önálló intézménnyé a gimnázium. Az első, önálló éveket, a „saját lábra állást” Asztalos Zoltánné igazgatónő (1980 - 1984) menedzselte. Igazgatói mandátumának végén zárult le az első, úgynevezett Rózsa utcai korszak.

Dr. Veresegyházi Béla (1984-1989) szervezte meg a gimnázium átmeneti, „társbérleti” éveit (mintegy 5 évig a mai Bleyer iskolában működött az intézmény). Béla igazgatása alatt vettük fel Illyés Gyula nevét (1988), ekkor indult a szakképzés. Meghatározó szerepe volt a jelenlegi épület megterveztetésében, átadásában.

Tóth Béla 1989-ben, a rendszerváltozással egyidőben, „kegyelmi pillanatban” lett az Illyés igazgatója. A rendszerváltás első néhány éve a szinte korlátlan lehetőségek ideje volt az oktatásban. Béla tudta, és vezetőtársaival is elfogadtatta: ha fejlődni akarsz, ki kell mozdulnod a komfortzónádból. Meggyőződése volt, hogy minden szükséges változást százszor meggondolva, ugyanakkor késedelem nélkül meg kell lépni, meg kell ismerni minél több innovációt, de meríteni szigorúan csak tiszta forrásból szabad. Egy szülői ötletet felkarolva, vezetésével dolgoztuk ki és vezettük be Magyarországon a nyelvi előkészítő évfolyam (0. évfolyam) intézményét. Az Illyésben az elsők között indult a hatévfolyamos gimnáziumi képzés. Béla koncepciója alapján kidolgoztuk és bevezettük az első két évben egységes gimnáziumi-szakközépiskolai képzést. Igazgatása alatt, saját erőből (szakképzési támogatásokból) 10 új tanteremmel bővült a gimnázium.

Az innováció nem csak az iskolaszerkezetre, tantervekre, és pedagógiai programokra terjedt ki, megújult a diákönkormányzati tevékenység is, a gimnázium lényegi jellemzőjévé vált a pezsgő, sokszínű diákközélet. A rendszerváltás utáni első szabad választásokkal és kormányalakítással egyidőben az Illyésben létrejött egy diákállam, az Egyesült Osztályok Szövetsége, amely azóta is példaszerűen működik.

A páratlan innováció mellett Béla mindvégig érvényesítette azt a vezetői elvét, hogy őrizd meg a hagyományokat, hogy a hagyományok megőrizzenek téged! És a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a parázs megtartása.

Tóth Béla amellett, hogy „kitalálta” és megszervezte az Illyést, mindvégig az egészben, a városban, Budaörsben gondolkodott. Az elsők között látta át, hogy ahhoz, hogy Budaörs élhető, szerethető, mindemellett korszerű lakóhellyé váljon, együtt kell jelen lennie a vállalkozás- és szolgáltatásbarát környezetnek és a színvonalas oktatásnak, egészségügyi ellátásnak, gazdag kulturális életnek. Iskolaigazgatóként, később önkormányzati képviselőként sokat tett ezért.

Az oktatásról is mindig rendszerben gondolkodott, országosan elismert szakember volt. Alapító tagja és oktatója volt a Holland-magyar Közoktatási Vezetőképző Intézetnek, számos iskolavezető kérte ki rendszeresen a véleményét stratégiai, iskolafejlesztési, értékelési kérdésekben.

Következetes, nagyon tudatos vezető és ízig-vérig demokrata volt. Tanári, igazgatói pályám legmeghatározóbb egyénisége. A szó legnemesebb értelmében igazi iskolacsináló.

Árendás Péter

Budaörs, 2024. október

ILLYÉS TÁMOGATÓI FAL

A kerámia OKJ-s kollégák segítségével elkészült a támogatói fala. Köszönjük Ráthonyi Kinga, Wolstenholme Neil és Wolstenholme Ábel munkáját.
Az alábbi támogatók kerültek fel elsőnek, akik már oly sokszor voltak az iskola segítségére:

Budaörsi Diák Sportegyesület, a Liver FC Budaörs, a Mapei, a Veolia Energia Magyarország Zrt., a Húsznegyven Egyesület és Budaörs Város Önkormányzata.

Volt diákunk, Monostori-Kalovits Márk, már alpolgármesterként mondot beszédet az átadáskor:

Tisztelt Igazgató asszony!

Tisztelt Támogatók, Tanárok és kedves Diákok!

(Tisztelt Hölgyeim és Uraim!)

Amikor Igazgató asszony megkért, hogy mondjak néhány szót az Illyés 60. születésnapjára készített Támogatói fal avatása előtt, akkor elég sok érzés ragadott magával. Először is hatalmas boldogság. Aztán néhány percre rá eszembe jutott, hogy ha csak a legfontosabb emlékeim és gondolataim kellene megosztanom Önökkel, Veletek, akkor itt kellene állnunk estig.

És ennek csak egyik oka az, hogy régi Illyéses diákkánt ezernyi emlék köt ide. Most Budaörs Városának Önkormányzatát képviselve érkeztem, amely nemrégiben választott alpolgármesterévé. Nagyon friss még ez a szerep, pláne, ha ezt a nem is olyan régen magam mögött hagyott gimnáziumomban kell gyakorolnom.

De meg kell mondjam Önöknek, Nektek, annak idején bizony elképzeltem, hogy egyszer majd úgy jövök ide vissza, mint a város egyik képviselője.

Ha belegondolok, azt, ahová eljutottam, családi neveltetésem mellett, nagyon nagy részben egykori iskolámnak, az Illyésnek is köszönhetem. Itt váltam olyan emberré, aki érdeklődik a közélet iránt, aki megértette, hogy képviselni kell a saját és mások érdekeit, és ahol bátorságot és biztatást is kaptam ahhoz, hogy ki merjek állni a legkülönfélébb helyzetekben. Innen indult a fenntartható fejlődés iránti érdeklődésem és innen eredt az is, hogy egészen fiatalon bele mertem vágni egy önálló vállalkozásba.

Természetesen nem azért beszélek a személyes példámról, mert magamat szeretném előtérbe helyezni, egyszerűen sokkal könnyebb így bemutatni, hogy mit is adott nekem, nekünk az Illyés.

Ez a gimnázium szigorúan vett szakmai szempontból sem volt akármilyen hely, hiszen kiváló tanároktól kaptunk korszerű ismereteket, ráadásul olyan pedagógiai módszerekkel, amelyek nemhogy nem utáltatták meg velünk, de tényleg megszerettették velünk a tanulást. De ez csak az egyik része annak, ami az útravalónk lett. Ugyanilyen fontos volt a közösség, a demokratikus légkör, a szabadságérzet, az önállóságra nevelés, az autonómiánk megélése és a biztatás arra, hogy keressük meg, amiben a legjobbak vagyunk, vagy még inkább azt, amiben a legjobban érezzük magunkat. És talán mondanom sem kell, hogy az Illyésben mindent átszőtt a kreativitás. Ennek egyik látványos megnyilvánulása például, hogy közösségi műalkotásokkal kezdtük el díszíteni az iskolát és környékét. Máig emblematikus a gimnázium előtti körforgalom támfalainak művészeti alkotássá varázslása. De ugyanilyenek az Illyés oszlopai vagy éppen a homlokzaton elhelyezett díszítések. Ez utóbbiak az 50. majd az 55. évfordulóra készültek el.

Most a 60. évfordulóra is született egy hasonló stílusú alkotás, bár a témája miatt ez most nem közösségi alkotás, csak néhány művész jegyzi: Ráthonyi Kinga, Wolstenholme Neil és Wolstenholme Ábel, akiknek köszönjük a munkáját.

Az iskola vezetése fontosnak tartotta, hogy legyen egy Támogatói fal az épületben, amely folyamatosan frissül azoknak a szervezeteknek a neveivel, amelyek már eddig is segítették és majd a jövőben támogatni fogják a gimnáziumot. Ma, kezdésként 6 ilyen cég, vagy szervezet került fel a falra: a Budaörsi Diák Sportegyesület, a Liver FC Budaörs, a Mapei, a Veolia Energia Magyarország Zrt., a Húsznegyven Egyesület és Budaörs Város Önkormányzata. Mindannyiuknak köszönjük az elmúlt évek, évtizedek támogatását.

Jellemző ez az Illyés szemléletére, hogy amikor megérdemelten, kizárólag önmagát ünnepelhetné az iskola, akkor is jut figyelem a köszönetre. Mert ez is egy lényeges tudás, hálásnak lenni azért, hogy mások is támogatják a céljainkat.

Egykori Illyésesként és az önkormányzat alpolgármestereként egyszerre érzem magam adományozottnak és adományozónak. De ez egyáltalán nem okoz gondot, hiszen így egyszerre lehetek büszke egykori iskolámra és a budaörsi önkormányzatra is, amely nem törődve azzal, hogy éppen állami vagy önkormányzati fenntartású-e a gimnázium, mindig ugyanolyan odafigyeléssel és támogató módon fordult, fordul és a jövőben is így fog fordulni az Illyés felé.

60 év.

És ha visszagondolunk, nem is akármilyen hat évtized volt ez, hiszen ezen idő alatt egy átlagos agglomerációs gimnáziumból küzdötte fel magát az ország legjobb középiskolái közé. Amikor ide jártam – ha utánaszámolok, ez már jóval több, mint 10 éve volt –, akkor már természetes volt számunkra, hogy ez egy sokak által kedvelt és irigyelt, a felvételizők által ostromlott, országszerte elismert iskola.

Persze, ma már jól tudom, hányféle szereplőnek kellett ehhez megannyi kihívással megküzdeni, hogy az ambiciózus álom teljesüljön. Hány és hány tanárnak, igazgatónak és persze az önkormányzatnak is hosszú éveken át mindig a maximumot kellett nyújtania ehhez az elképesztő teljesítményhez, amely máig sem fulladt ki.

Az Illyés Budaörs egyik emblematikus intézményévé vált, sokan erről ismerik és emiatt is becsülik a városunkat. De ennél is fontosabb, hogy ez az iskola ezer és ezer tanulónak nyújtott az életben való elinduláshoz olyan többletet, ami nem sok kisvárosban élőnek adatott meg.

Ehhez a fantasztikus teljesítményhez gratulálok és mondok köszönetet mindazoknak, akik bármit is tettek azért, hogy az Illyés Gyula Gimnázium ilyen büszkén, erőtől duzzadóan ünnepelhesse a 60. évfordulóját. Teszem ezt egykori diákként és az önkormányzat képviselőjeként is. Talán nem túl nagy merészség azt jósolni, hogy még rengeteg siker előtt áll az iskola, amihez sok erőt kívánok, és ígérem, hogy az önkormányzat soha nem fogja elengedni az Illyés kezét.

Boldog születésnapot Illyés!

Melegh Noémi Napsugár fotókiállításának megnyitója

A kiállítást megnyitotta Vágó Csaba:

Egy iskoláról mindennél többet elmond az, hogy hová is jutnak el egykori diákjai. Ma délelőtt egy olyan fiatalember avatott fel egy újabb művészeti alkotást az iskolában, az Illyés támogatói falát, akit nemrégiben választottunk Budaörs város alpolgármesterévé, és „természetesen” ő is ebbe a gimnáziumba járt.

Most pedig egy olyan fiatal hölgy kiállításának megnyitóján állunk, aki ugyancsak illyéses diák volt, de mára a magyar fotóművészet fiatal nemzedékének egyik legfigyelemreméltóbb tagja lett.

Melegh Noémi Napsugár 1990 októberében született Budapesten, ő már a rendszerváltás gyermeke. Itt a gimnáziumban 2003-2009 között Lehota Edit tanárnő osztályába járt. Iskolaéveinek meghatározó alakja a tragikus sorsú Stribik Ferenc tanár úr lett, aki magyar, irodalom, latin szakos volt és ő vezette a fotószakkört is. Innen indult Napsugár fotográfia iránti érdeklődése.

Ez a szenvedéllyé nőtt hobbi sarkallta őt olyan távoli országok felfedezésére, mint többek között Marokkó és India.

Az egyetem elvégzése után a Telex online hírportál főállású fotóriportere lett. Több komoly díjjal ismerték el munkásságát.

2023-ban a 41. Magyar Sajtófotó Pályázaton 2. helyezést ért el, 2024-ben a FUTURES feltörekvő fotográfusai közé választották. A 42. Magyar Sajtófotó Pályázaton munkáit több kategóriában ismerték el, és ő kapta az Escher Károly-díjat a legjobb Magyarországon készült hírképért. Ugyancsak 2023-ban elnyerte a Hemző Károly-díjat, melyet a 35 év alatti legjobb teljesítményt nyújtó dokumentarista fotográfusnak ítélnek meg minden évben.

Művészetének egyik jellegzetessége az olyan hosszútávú dokumentarista projektek megvalósítása, amelyek személyes hangvételű történetekre, valamint marginális közösségek életének bemutatására fókuszálnak.

Ez a kiállítás is egy speciális élethelyzetben lévő társadalmi csoport, a roma fiatalok életébe enged bepillantást, de zavarba ejtően más módon, mint amit eddig megszoktunk.

Ezek a fotók nem a hagyományos kliséket használják, nem az alkotó nyomorát ábrázolják, nem a hátrányos helyzetükre összpontosítanak, nem akar sajnáltatni, és hiányzik belőle a hozzájuk lehajlás ellenszenves és hibás gesztusa is.

Napsugárnak pontosan azt sikerült megragadnia, amit a kiállítás címe is ígér: „Így láthatsz meg engemet”. Akkor látsz meg bennünket, roma fiatalokat, ha elfogulatlanul, nyitottan, előítéletektől mentesen közelítesz felénk.

Mondani persze könnyű. A romák legtöbbször barátságosak, de jogos és megalapozott tartózkodásuk miatt nehezen engednek bárkit igazán közel magukhoz.

Napsugárnak ez sikerült, és bizony erre nem mindenki képes. Ehhez rengeteg időre, odafigyelésre, fegyelmezettségre, nyitottságra és empátiára van szükség.

Nagy természetességgel pillanthatunk be a roma fiatalok mindennapi életébe, amely nagyon is olyan, mint a többi fiatalé, de egy kicsit mégis más. Átderengenek az ősi tradíciókhoz való ragaszkodás apró vizuális jelei és persze azért felvillan a szegénység is.

A magyar társadalomnak óriási adósságai vannak a romákkal szemben. A rendszerváltás óta sem sikerült érdemben javítani sem az oktatási sem a szociális helyzetükön. És ez egyszerre bűn velük szemben és pazarlás is, mert elfecséreljük azt az erőt és azt a sokszínű tehetséget, ami bennük rejlik.

Budaörs szerencsére ebben is egy kivételes sziget, ahol meg tudtuk előzni az oktatási szegregációt és a Tanodánk segítségével mindenki számára egyenlő esélyeket biztosítottunk. Küzdünk a hétköznapi rasszizmus legkisebb megnyilvánulása ellen is.

Az a munka, amit az alkotó elvégzett nem csupán művészet, hanem valódi tett is, mert hatékonyan oldja az előítéleteket. Megéreztek valamit ebből a roma fiatalok is, akik befogadták őt maguk közé, beengedték a világukba és elképesztő módon fejezték ki elismerésüket felé.

Napsugár írja egy helyütt, hogy igencsak meglepve szembesült azzal, hogy az egyik faluban több újszülött lánynak is a Napsugár nevet adták. Tudom róla, hogy sokáig nem szerette ezt a nevét, de azt hiszem, hogy ezt a rossz érzést a roma fiatalok véglegesen átírták. Létezhet e ennél nagyobb elismerés! Kedves Napsugár, immár büszkén viselheted a nevedet, mi is nagyon büszkék vagyunk rád.

Report abuse